DJN Digitális káprázatok

1. Bevezetés

A kutatást a digitális érettség fejlesztésében érdekelt számos szervezet, intézmény és cég támogatta:

• Iskolai vezetés
• Lakhatási Szövetség
• Önkormányzat
• Közösségi szervezetek
• a Techknowledge (https://techknowledge.org.uk/)
• a Samsung

A kutatás módszere: akciókutatás (research in action)

A kutatás résztvevői: 10 család, hátrányos helyzetű 6-9 éves gyerekek, szüleik és tanáraik

Kutatási folyamat: workshopok sorozata egy digitális osztályteremben (Digital Classroom) ahol a gyerekek és a szüleik együtt interneteztek a közös tableten. A workshopok után a családok naplót vezettek, interjúk készültek a családtagokkal, a tanárokkal és a workshop vezetőivel egyaránt.

A kutatás célja a digitális írástudás alkalmazási lehetőségeinek, a közösségi „harmadik tér”-koncepció fejlesztő és közösségépítő potenciáljának a feltárása, az érintett szervezetek és egyének számára különösen fontos képességek fejlesztési lehetőségeinek vizsgálata volt.

1. A korábbi nemzetközi kutatások összefoglalása

1. Az oktatás úgynevezett „harmadik (közösségi) tereit”, vagyis az iskolai és a családi környezetben zajló tanulástól eltérő oktatási-fejlesztési szituációkat a megbeszélés, kitárgyalás, a felfedezés és a játék elvei szabályozzák. Ezeknek a tereknek a kialakítása elősegítheti a fiatalok digitális írástudásának fejlődését és bizonyos mértékig újra gondoltathatja velünk az oktatás helyszíneiről kialakult gondolkodásunkat.
2. A digitális írástudás fejlesztése segíthet az oktatásokat rendszerint erősen jellemző hatalmi viszonyok megbontásában, csökkentheti a marginalizációt, ám a társadalmi igazságosság felé való elmozdulást csak korlátozottan tudja szolgálni, mert az eddig vizsgált – mobil technológiákra építő – gyakorlatok társadalmilag olyan módon konstruáltak, hogy rendszerint inkább az egyenlőtlenségeket állandósítják, mintsem oldanák azt.
3. Ahogyan a tömegkultúra fogyasztására való áttérés hozott bizonyos előnyöket és veszélyeket is a „hátrányos helyzetű” közösségekben élők számára, az online médiakörnyezet illetve az annak elérésére és használatára szolgáló eszközök alkalmazása is egyaránt jár előnyökkel és hátrányokkal a speciális oktatási szükségletekkel (SNI) rendelkezők számára.

A projekt egyedi körülményei lehetővé tették, hogy alaposabban megvizsgálják, miszerint a harmadik tér adottságai, a digitális írástudás és a társadalmi beágyazottság hogyan kapcsolódik össze a digitális eszközhasználat és médiatudatosság komplex értelmezésében, illetve hogy a különböző érdekelt felek ezeket az adottságokat és képességet miképpen tudják a közösségi terekben alkalmazni, felhasználni.

1. Kutatási design és felépítés

A mintába bekerült gyerekek és szüleik / gondozóik táblagépeket kaptak internethozzáféréssel, és néhány előre telepített alkalmazással a tanuláshoz. A közösségi térben időt biztosítottak a számukra (workshopok), valamint linkeket az online elérhető közösségi szolgáltatásokhoz, illetve a tanulmányi követelmények teljesítéséhez. A kutatók célja az volt, hogy mérjék illetve kimutassák:

(a) a tanulás iránt való „elkötelezettség” remélt növekedésének mértékét (ideértve az SNI-gyerekek bizalmának javulását is);

b) a tanulók és szüleik / gondozóik közötti együtt-tanulás bizonyítékait;

(c) az iskola, a közösség és a régió szolgáltatói közötti kapcsolat javulását.

A kutatási kérdések a következők voltak:

1. Hogyan tudják kihasználni a hagyományos oktatásban nehezen boldogulók a digitális írástudásban rejlő lehetőségeket?
2. Milyen módon segítheti elő a közösségi harmadik tér a digitális írástudás eredményes használatát?

A projekt fogalmi kerete a digitális írástudás, a harmadik tér és a digitális írástudás alkalmazásának megfigyelése. Az első a technológia és a tanulás kapcsolatát adja; a második lehetőséget nyújt a tevékenységek helyszíne jelentőségének megértésére; a harmadik pedig egy olyan sajátos „lencsét” biztosít, amelyen keresztül jobban megérthetjük azon tevékenységeket, amelyet az emberek a digitális technológiával végeznek.

1. Módszertan

Az akciókutatási projekt során a környezetbe beépült kutatói asszisztens („helyszíni kutató”) a projekt időtartama alatt (10 hét) együtt dolgozott a tanárokkal, a gyerekekkel és a szülőkkel / gondozókkal illetve a közösségi térben dolgozókkal / szociális munkásokkal. Az akciókutatási ciklus – a tervezés, a cselekvés, belső megfigyelés és reflektálás a következők lépésekből állt: diagnózis; három lépcsős beavatkozás (amely táblagépek biztosítását, a közösségi tér létrehozását és a családi tanulás lehetőségét megteremtő eligazítást jelentette); és a reflexió (vagyis a digitális írástudás alkalmazásának, „felhasználásának” értelmezése).

A kutatási tervről az érdekelt felek egyeztettek. A projekt a problémák beazonosításával kezdődött. Ehhez két profilozási vizsgálat készült. Első lépésben az iskola és a szociális lakásszövetség által biztosított bizalmas adatokból kirajzolódott az alacsony jövedelemmel és SNI-s gyermekkel rendelkező családok profilja. A következő azonosítási lépés célja a családok technológia-hozzáférésének illetve digitális percepciójának felmérése volt. Ezt a felmérést az iskola szervezte meg.

A mintában szereplő 10 család mindegyike szociális bérlakásban élt, és sajátos nevelési igényű gyermeket nevelt. A családok tableteket kaptak, és a közösségi térben hetente egy workshopon vettek részt. A kutatás során előállított adatok a terepen készített feljegyzésekből, video- és hangfelvételekből és félig strukturált interjúkból álltak.

A workshopokon a családok együtt dolgoztak a helyszíni kutatóval, a tanárokkal és szociális munkásokkal a következő három lépcsős folyamatban:

• 1. lépcső: a „gyakorlati tanulás”-bemutató a digitális írástudásról – blog írás, animációk, videofilmek készítése, virtuális valóság, egyszerűbb tanulást segítő alkalmazások, Google Cardboards és 3D nyomtató használata.
• A 2. lépés abban segített, hogy a gyerekek alkalmazni tudják az első lépcsőben megszerzett ismereteket és képességeket az iskolai tanuláshoz.
• A 3. lépésben az elsajátított digitális írástudást alkalmazták a családok az otthoni (első) térben. A szülők megvitatták, hogy otthon miként használják a tableteket a gyerekekkel együtt. Megosztották egymással a tanulást segítő alkalmazásokat és a táblagép használatával kapcsolatos tippeket, különös tekintettel a szülői felügyeletre. Ezen túl létrehoztak egy Digitális Család Facebook csoportot is. A workshopokon a családok videókat, animációkat, 3D-s robotot készítettek, 3D-s nyomtatókat használtak, megismerkedtek a virtuális valósággal, az iskolai témákhoz kapcsolódó blogokat írtak és kísérleteztek a Google Cardboards-szal.

A kutatásban való részvételre meghívott 10 család közül 5 rendszeresen vett részt workshopokon (80% -os részvétellel). Két család diákjai más iskolákba mentek a projekt során, a fennmaradó három család ritkábban vett részt a találkozókon.

(digitalisgyermekvedelem.hu)